Vámház krt. 9.

Your awesome Tagline

25 notes

Kedves Levente!

lvnte:

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor érdemes kockáztatni, de a pénzügyekben mi a stabilitásra szavazunk! A Citibank Személyi Hitel havi fix törlesztőrészlettel teljes kiszámíthatóságot garantál Önnek! Lépjen tovább velünk egy stabilabb jövő felé!

Küldi ezt a hírlevelében ma délelőtt a bank, amelyik épp beszüntetni készül a lakossági üzletágát.

Nincs erröl véletlenül egy fotód? Kitenném a blogra (addict).

13 notes

0rgazmus:

neukurucz:

0rgazmus:

Lassan vége a munkának mára.

A munkának? Az a munkád, hogy meccset nézz? :) Nyílik meg pozíció nálatok? Mennék. :D

Hát így este kilenc körül megengedhetem magamnak, hogy az egyik monitoron a meccs menjen, a másikon pedig egy storyboardot basztassak.
Isten bocsássa meg nekem ezt.

Remeljuk, nem mondom el Andinak!:)

0rgazmus:

neukurucz:

0rgazmus:

Lassan vége a munkának mára.

A munkának? Az a munkád, hogy meccset nézz? :) Nyílik meg pozíció nálatok? Mennék. :D

Hát így este kilenc körül megengedhetem magamnak, hogy az egyik monitoron a meccs menjen, a másikon pedig egy storyboardot basztassak.

Isten bocsássa meg nekem ezt.

Remeljuk, nem mondom el Andinak!:)

2 notes

Amnestynek legjobb lenni a világon

Minden reklámügynökség nekik szeretne segíteni. A Golden Drumon épp hogy shortlistre került a DDB homófóbiaellenes Amnesty kampánya, már itt is van a Young saját Amnesty kampánya az üzbég bebörtönzöttekért. Nem ügynökség, ami legalább egy ötletet el nem adott még nekik!

42 notes

A névváltás mögött új modell is meghúzódik: az Isobar Budapest az első posztdigitális ügynökségként pozicionálja magát.

posztdigitális! tehát ők már az atomháború után, barlangrajzokkal reklámoznak! (via kafferbivaly)

Ők már kézzel írják a posztokat!

(via vamhazkrt)

kézműves reklámügynökség, az kell ide!

(via cigiszuret)

Én ezt már régóta mondom. Kézműves digital a jövő! 

(via cigiszuret)

42 notes

A névváltás mögött új modell is meghúzódik: az Isobar Budapest az első posztdigitális ügynökségként pozicionálja magát.

posztdigitális! tehát ők már az atomháború után, barlangrajzokkal reklámoznak! (via kafferbivaly)

Ők már kézzel írják a posztokat!

24 notes

Anonymous asked: Attila, te tényleg ennyire elfogult vagy vak vagy? Az azért kurva gáz mert a magyar reklámok nagyrésze tényleg kibaszott fos. Elhiszem, hogy ebből élsz de akkor is :(

socialdance:

Kedves Anon!

Sajnálom, hogy nem névvel kérdezted, mert így nagy esélye van annak, hogy nem jut el hozzád, amiket az alábbiakban kifejtek neked, pedig tényleg jó lenne. Egyébként sohasem értettem, hogy ilyen kérdéseket miért nem névvel tesztek fel, itt tényleg semmi értelme nincsen anonba nyomni, de most ez mindegy. Pontokba szedem (tldr-alert!):

- Nem tudom, miből szűrted le, hogy szerintem a magyar reklámok jók. Ilyet soha sehol nem írtam le. Tegnap Vicbretton posztjára azt írtam, hogy nem gondolom, gondoljuk a Kreatívnál, hogy az összes magyar reklám szar lenne. Ehhez még hozzátettem, hogy azt is őszintén gondolom, hogy egyre több jó magyar reklám van.

- De ettől még egyetértek veled abban, hogy a magyar reklámok nagy része továbbra is és tényleg szörnyű.

- Bármennyire is furcsa, én nem abból élek, hogy a magyar reklámokat éljenzem. Én például hét éves kreatívos munkám alatt összesen ha három magyar reklámkritikát írtam, és azok sem ömlengtek. Egyébként sem én vagyok a reklámos tótumfaktum a Kreatívnál. 

De most jön a csavar!

- Én a külföldi reklámok nagy részéről is azt gondolom, hogy szörnyűségesek. Aki csak az Adweekről, Creativity Online-ról, Campaignről, Ads of The Worldről, Advertologról, illetve a nemzetközi reklámversenyek archívumaiból tájékozódik a világ reklámterméséről, könnyen azt hiheti, hogy a világ reklámtermésének 90 százaléka parádés, míg nálunk fordított az arány, és sajnos az a felső 10 százalék is inkább közepes. Ez azonban nincs így. Aki nézett már amerikai regionális tévét, német, holland, francia csatornákat, cseh-, olasz-plakátokat, lapokat, az pontosan tudja, hogy az ottani reklámok mainstreamje is ugyanolyan szarhalmaz, mint az itthoniak. 

- James Hurman, az új-zélandi ColensoBBDO reklámügynökség stratégiai igazgatója írt egy nagyon tanulságos könyvet The Case for Creativity címmel. Mivel a könyv a reklámkreativitással elérhető hatékonyságról szóló tudományos kutatások egyfajta metaelemzése, ezért szerintem felfogható egyfajta igazodási pontként. Ebben a könyvben az áll, hogy a világ reklámtermésének mindössze 5 százaléka az, amit az ügynökségek hajlamosak versenyre nevezni, vagyis a maradék 95 százalékáról azt gondolják, hogy nem elég jók, vagy egyenesen szarok. 

- Emellett bármelyik sztárkreatívval készült interjúban mindig szerepel kb. ez az 5 százalékos kritikus halmaz, vagyis nagyjából sztenderd állítás, hogy a világban egy adott évben megjelenő reklámok 95 százaléka nem kreatív abban az értelemben, ahogyan ma a kreativitásról gondolkodunk. Vagyis cannes-i, vagy New York-i, vagy londoni versenyszemmel. 

- A világ legjobb, legdíjazottabb, legkreatívabb ügynökségei (pl.: Wieden, Goodby Silverstein, Crispin Porter Bogusky, Saatchi, Forsman, BBH, BBDO, DDB, Ogilvy, stb.) által készített csúcsreklámokból az adott ügynökség soha nem tudna megélni. Ezek az ügynökségek az év háromnegyedében ugyanolyan favágást, iparosmunkát, kényszermelókat végeznek, mint a magyar ügynökségek, és a végeredményeik sem lesznek jobbak. A különbség annyi, hogy nagyon sok top-ügynökség egyszerűen titkolja ezeket a munkákat, a szerződéseikben kikötik, hogy az ügyfél nem tüntetheti fel az ügynökség nevét semmilyen kampányanyagon, vagy kommunikációban. Viszont a cashflow, meg az árbevétel még az USA-ban, vagy Angliában is ezekből a szarokból tevődik össze.

- Nagyon sok emblematikus reklámfilm vagy plakát egy összetett kampány része. Amit a kirakatban látunk az a teljes kampánybüdzsének a töredéke. Az, hogy mondjuk az Old Spice-sorozatának sikere az eladásokban is visszaköszönjön, ahhoz elképesztő eladáshelyi aktivitásra, promócióra, termékmintára, hostesseregre volt szükség. Ugyanígy a General Motors csodálatos “Made in Detroit”-kampányát töménytelen mennyiségű dm-küldemény, pr-aktivitás, pr-cikk, esemény, autószalonos megjelenés, hosteshadsereg támogatta, és gyanítom, hogy ezek összköltsége nagyjából háromszor annyira rúgtak, mint a film elkészítése. 

- Emellett a kreativitás ünnepei felvetnek egy nagyon fontos problémát is. A degeszre díjazott kampányok lehet, hogy óriási tetszést aratnak, de nem következik egyből, hogy az értékesítési oldalon is sikeresek lesznek. Unalomig ismételt közhely Ogilvytől, hogy az a reklám, amelyik nem ad el, az nem kreatív, de tényleg ez a helyzet. Nem véletlen, hogy miközben a világ legjelentősebb reklámversenyei kimondottan a kreativitást ünneplik (sőt, most már a nevekből is eltűnik, hogy festival of advertising, helyettük festival of creativity szerepel), addig lassan begyűrűztek a versenyekre a nagyon szigorú hatékonyságkategóriák is. A reklámhatékonyságot jellemzően az Effie nevű verseny díjazta nagyon sokáig, és sajnos elég kis átfedés volt az Effie-re és mondjuk Cannes-ba vagy a Clióra nevezett kampányok között, miközben az Effie-re is neveznek a topügynökségek, sőt, hajjaj. És persze, az ügyfelek is büszkék, ha egy kampányuk nagydíjat nyer Cannes-ban, de a globális marketingigazgatót a creative effectiveness kategória fogja elsősorban érdekelni, ahol nem lehet összevissza hazudozni az elért eredményekkel, mert ezek a kategóriák tényleg nagyon szigorúak, és a zsűri üzleti titkokat tartalmazó dokumentumokat böngész folyamatosan. Meg kell nézni, hogy miközben Cannes-ban a reklámfilm-kategóriába évente beneveznek az ügynökségek mondjuk ötszáz kampányt, a creative effectiveness-kategóriába ötvenet. A tizedét!

De kanyarodjunk vissza a magyar reklámokhoz

- A fiatal magyar, harminc év alatti kreatívok a számukra kiírt reklámversenyeken, akár Cannes-ban, vagy az Eurobesten, vagy a D&AD-n minden túlzás nélkül benne vannak a top5-ben. Az elmúlt pár évben minden évben becsúszott egy-egy arany, ezüst, vagy bronz, kategóriagyőzelem, különdíj, az idei Young Glory, nyolc hónapig tartó globális reklámbajnokságon pedig egy magyar csapat (Anabela Vasková, Vass Dávid, Marosi Gergely) a harmadik lett összetettben, ami óriási szó! Vagyis a kreatív utánpótlás nemzetközi mércével mérve is rendkívül erős itthon.

- Hogy ez miért nem mutatkozik meg a magyar reklámokon? Nem mondanám, hogy nem mutatkozik meg, de valóban sokkal lassabb a folyamat, mint ahogy például én is várnám. A magyar reklámipar nagy része megtanult szépen filmezni, filmezés alatt pedig nemcsak a technikai oldalt értem, hanem azt is, hogy egyre több a dramaturgiailag jól átgondolt, színészvezetésben kifinomult, jobb dialógusokkal megírt reklám itthon. Eddig is voltak ilyenek, de az átlag mindenképpen jobb.

- Ami hiányzik továbbra is, az az ötlet. Nagyon kevés igazán jó ötlet jelenik meg a végeredményben, akkor is, ha én pontosan tudom, hogy a tervezőasztalon még megvolt az ötlet. Ez egy strukturális probléma (sokkal bonyolultabb, minthogy itt kifejtsem, mit értek ez alatt), de nem egyedi. A bátortalanság, a gyávaság, a beszariság bármelyik magyar iparágra igaz.

- Bár természetesnek tűnik, hogy az emberek a saját frusztrációikat rendre a magyar reklám- és médiaiparon verik le, de ha mélyebben belegondolunk, akkor egyetlen szakma vagy iparág sem lehet nagyon büszke magára. Egyszerűbben: a magyar reklám- és médiaipar állapota semmivel sem rosszabb, mint bármelyik másik szakma vagy iparág állapota. A tehetségtelenség, a kontraszelekció, a torz önkép, a körülményekre és másokra való hivatkozás, a bűnbakkeresés, a felelősség vállalásának teljes hiánya, a biztonsági játék, a meghunyászkodás, az amoralitás (vagy a totális erkölcstelenség) minden szakmára áll. Kérdezz meg egy jogászt, orvost, vagy kérdezz meg egy közgazdászt arról, hogy mit gondol a saját szakmája mainstreamjéről. Ugyanezt. De a közös ellenség akkor is mindig a reprezentáció és a beszéd birtokosai és irányítói lesznek, vagyis a média és a reklám. A politikusokat nem gyűlöli annyira a magyar társadalom, mint a reklámosokat és az újságírókat. 

EDIT +

- A torz önképről még: természetesen a magyar reklámosok elég nagy része meg van arról győződve, hogy csak saját hazájában nem lehet próféta. Az is igaz, hogy a külföldön elég jó ügynökségeknél pallérozódott, díjnyertes fiatal kreatívok itthon kevés eredményt mutattak eddig fel. Viszont emellett számos alkalommal voltam szem és fültanúja olyan beszélgetéseknek, amikor magyar sztárkreatív teljesen magabiztosan jelentette ki, hogy a saját ügynökségének a munkái világszínvonalúak, vagy máskor olyat mondott, hogy csak azért nem nyertek mondjuk Portorozsban vagy Cannes-ban, mert a “szőröstalpú irigy román” vagy a német zsűritag lepontozta a munkáikat. Ezektől az emberektől nehéz megszabadulni, ráadásul ez a torz önkép iszonyatosan ragadós és a fiatalok körében is terjedőben van. 

40 notes

taste-like:

eszpee:

szupercella:

Tessék parancsolni, ezt várhatjuk a Sátántól!

hol kell aláírni, megyek szavazni!!!

én már alig bírok magammal, hogy melyik totyakos öreg faszt válasszam, az elvarázsolt professzort vagy a joviális hónaljnadrágost :(

Hősöm! Csengőhangot most!

(via pblue)